Kortárs Irodista

Occupying different spaces since '80 - de lövésem sincs, mi van. Pretentious, fake people are much welcome.

CLOSE
CONTACT

CLOSE
SUBMIT

CLXXVIII.

Kiterjedésed
növelésétől leszel
több és boldogabb?

CLXXVII.

Ha itthagy minket
a kondenzcsíkos ég is,
mi lesz utána?

CLXXVI.

Harcmező a test,
a szív, a minden? Csatázz,
veszíts, hogy higyjem.

Az a jó

a tumblerben, hogy ha az ember például nem kifejezetten érzi magát a bőrében egy adott pillanatban és úgy érzi, hogy végtére is egyáltalán nincsenek is olyan igazi barátai, akik teszem azt maguktól is kíváncsiak lennének arra, hogy mi van vele és ezért képesek lennének olyan elképesztően megterhelő lépéseket tenni, hogy mondjuk telefonon érdeklődni felőle, vagy ha éppen mondjuk azon tépelődik, hogy tényleg egyre kisebb a valószínűsége, hogy bármilyen párkapcsolatba keveredjék mondjuk ebben az évben, vagy úgy az életben egyáltalán, plusz még az is eszébe ötlik, hogy mennyire remek kapcsolatot sikerült kialakítania azokkal az emberekkel akik régebben fontosak voltak (ún szerelmek), hogy ezek az emberek gyakorlatilag teljesen idegenekké váltak, például annyira, hogy már nem is köszönnek egymásnak inkább, mert minek, meg hát így belegondolva, akkor mégis minek kezdjen egy új szenvedéstörténetbe (ún szerelem) úgy általában véve, hát akkor nagyon egyszerűen csak kiírja a sirámait ide és máris minden mennyivel jobb, nem? Ha elég plasztikusan megfogalmazza és úgy ragadja meg problémája lényegét, hogy mások számára is átélhetővé teszi, akkor meg még mások kifejezhetik a tetszésüket szívecskével, esetleg rebloggal. De mégis minek van az embernek a nyavalygásra igénye? Erre felelhetne valaki azért, vagy egyszerűen csak tüntesse el. Nem leszünk így jóban ezzel az ősszel sem.